A múlt héten csak kívülről néztem, amint a slusszkulcs billeg az indítóban. A gyújtáskapcsolóban pihenve várta, hogy útra keljünk. Én pedig az autónyitó szakembert vártam, hogy ismét a közelébe férkőzhessek. Ahogyan otthon már többször is, most az autóból is kizártam magam. A kulcs bent, én meg az ablak előtt. Persze az felhúzva, bezárva, lelakatolva. A szakember ugyan megígérte, hogy roncsolás mentesen nyitja majd ki a zárat, de amíg nem láttam hittem is meg nem is. Végül valóban így lett. Az autónyitás remekül ment neki és a telefonhívásomtól számítva röpke negyven percen belül már ismét nyomhattam a gázpedált. Remélem nem fog mostanában ilyen előfordulni velem, bár a lakásomból is már vagy négyszer zártam ki magam. Nem olcsó mulatság ez, de mindenképpen megéri szakembert hívni, hiszen ő megkíméli nyitás közben a zárszerkezetet a kocsiban is, így mentesíthet a nagyobb kiadásoktól. Mostanában nem szeretném kintről nézni, ahogyan a slusszkulcsom útra készen áll a helyén a kocsimban.