Pályaválasztás előtt elismerem, hogy egy kicsit tanácstalan voltam, merre is induljak. Több szakma is megfordult a fejemben, ám ezek egyikét sem tartottam könnyen eladhatónak a mai világban, ahol azokból rengeteg munkanélküli jár már így is az utakon. Szenvedésemet látva édesapám viccnek szánva megemlítette, hogy lehetnék cipész, hiszen annyi rossz cipő van otthon. Viccét legnagyobb megdöbbenésére komolyan vettem és elkezdtem a lehetőségeket keresni. Sajnos ma Magyarországon nem is olyan egyszerű kitanulni a cipész szakmát. Távol otthonomtól azonban rátaláltam egy iskolára, mely minden szempontból megfelelt. Itt tanultam meg az alapokat, de a gyakorlati képzésem egy neves cipészetben zajlott. Ott vezettek be a szakma rejtélyeibe, elmondták, hogy mikor és mire jó a sarokemelő, milyen talpbetétet ajánljak, ha különböző fájdalmakra panaszkodik az üzletbe betérő. Köszönöm a tanulóéveket, hiszen magabiztos és ügyes lettem, munkámat a szakmai vizsga után lakóhelyemen folytattam az ismerőseim legnagyobb örömére.